A magyar gazdaság helyzete

Dr. Parragh László jegyzete

"Semmilyen szél nem kedvez annak a hajósnak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart!"
(Seneca)

Ma Magyarországon duális a politikai közeg és duális a gazdaság is. A politikai szembenállás rendkívül erős, gyakorlatilag kettős hatalom alakult ki (az önkormányzatok szintjén többnyire jobboldali, a kormányzat szintjén baloldali-liberális). Ez a megosztottság rányomja a bélyegét a döntéshozatali mechanizmusokra. Mindkét fél abban érdekelt, hogy az ellenfelét gyengítse, ezért az uniós pénzek, a fejlesztési döntések, és általában a gazdaságot befolyásoló kérdések esetében gyakorta háttérbe szorul a szakmaiság és az ország valós érdeke.

Mindenki érzi, hogy a gazdaság körüli struktúrákat át kellene alakítani, ennek ellenére ez nem halad előre, egyszerre van jelen a reformkényszer és a reformbarkácsolás. A reform, mint kifejezés, mára lejáratódott. Hiányzik a közmegegyezés. A kezdeményezések sorsa általában attól függ, melyik politikai erő terjeszti elő s többségben van e az adott döntéshozatali közegben. Így a hibás döntések is könnyedén keresztülmennek, a helyesek gyakran elvéreznek.

Magyarországot különösen érinti, hogy drámai módon alakul át a világ, s ebben a világban nemzet nemzettel verseng, a gazdasági pozíciók újraformálódnak. Most kell megtalálni azokat a réseket, amelyekbe ebben az átalakuló világban be lehet férkőzni. Ezekben az években dől el az is, hogy Magyarország sikeres tagja lesz-e az Európai Uniónak. A sikeresség nem képzelhető el a tartós növekedési pályára történő átállás nélkül.

A gazdaságban lezajló főbb folyamatok a következők:

érezhetően lassul a működő-tőke beáramlása,
stagnál a beruházási kedv,
erősödik a dualitás, a nemzetközi tőkének való kiszolgáltatottság (a termelőeszközök 2/3-a nincs magyar kézben!),
növekednek a regionális (Baranya, Békés) és kistérségi különbségek,
magas a monopolizáltság,
GDP - GNI ollója nyílik,
újabb cserearány romlás veszélye (pl. energia) fenyeget,
javul az államháztartási egyensúly,
a belső piacot stagfláció jellemzi,
a tervezettnél lassabban csökken az infláció,
magasak az élőmunka terhei és általában magas az adószint,
folyamatosan romlik a gazdaság teljesítő- és versenyképessége,
bizalmatlanság mutatkozik a gazdaságpolitika intézkedéseivel szemben.

A duális gazdaságban egyszerre vannak jelen a dübörgő multinacionális cégek és a túlélésért küzdő mikro- kis- és középvállalkozások. Gazdaságunk rendkívül kiszolgáltatott és sérülékeny.

A magyar export 80%-át többségi külföldi tulajdonú cégek állítják elő, e teljesítmény 50%-át a TOP 25 cég, 10%-át önmagában az Audi produkálja. A TOP 100 cég adja az összes magyar hozzáadott érték felét, miközben az összes foglalkoztatottnak mindössze a 24,8%-át alkalmazza.

Rendkívül alacsony a kutatás-fejlesztési hajlandóság. Nagyjából 400-800 között van azon vállalkozások száma, amelyek érdemben végeznek K+F tevékenységet. A nemzetközi tulajdonú cégek K+F-jüket értelemszerűen az anyacégek megbízása alapján végzik, miként kutatási eredményeik hasznosításáról is általában külföldön döntenek.

A gazdaság monopolizáltsága gyakorlatilag a rendszerváltáskor fennálló állapottal megegyező, ennek okán minden termelési költség (villany, gáz, telefon stb.) az uniós átlag felső harmadában van.

A gazdaság szervezettsége az uniós környezethez viszonyítva gyenge. Érdemi párbeszéd a társadalommal, a gazdasági élet szereplőivel, a gazdasági kamarákkal nem alakult ki.

Nem beszélhetünk reál-konvergenciáról. Az euró bevezetése csak azért "nem csúszik", mert nincs céldátumunk. Mindhárom jövedelemtulajdonos eladósodottsága (állam, lakosság, vállalkozások) folyamatosan nő, ráadásul devizában, amelyet várhatóan növekvő árfolyamkockázat terhel. A konvergencia- program eredeti célkitűzéseihez képest a növekedés kisebb, az infláció és az adóterhelés nagyobb. Nem kétséges, hogy a program következő aktualizálásakor ismét negatívan kell módosítani a várakozásokat.

Nincsen érdemi beruházás növekedés, következésképp nem teremtődnek meg azok a kapacitások, amelyek a növekedés alapjait képezhetnék. Magas a körbetartozás a gazdaságban (ennek egyébként gyakorta az állam és az önkormányzatok a generálói). A korrupció nő az országban.

A vállalkozások tőkeellátottságát nem sikerült érdemben javítani. Gyenge a hatékonyság és a termelékenység, a kkv szektorban az uniós átlagnak mindössze ötöde.

Alacsony az aktivitási ráta, a munkaerő-kínálat szerkezeti problémái nem oldódnak.

Középtávon érzékelhetően beragadt az újraelosztás szintje, elmarad az adó- és járulékrendszer érdemi átalakítása, nő az alapkamat.

Fennáll a veszélye, hogy az uniós források egy része visszaáramlik a befektetőkhöz. Az uniós csatlakozásból fakadó jó néhány lehetőséget mára elmulasztottunk.

A fenti problémákra nem születtek érdemi válaszok, nincsenek prioritások, nincs érdemi gazdaságpolitika. Amit gazdaságpolitikának neveznek, az nem más, mint a Pénzügyminisztérium fiskális szemléletű folyamatvezérlése.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara számtalanszor - nemegyszer a nyilvános konfliktust is vállalva - felhívta a figyelmet: a folyamatok rossz irányba haladnak. Elmondtuk, mit és hogyan rontunk el.

Csökken a működő-tőke beáramlás (2003. május 13.). Aggályaink vannak a választási ígéretek betarthatóságát illetően, a fedezet nélküli béremelések felborítják a költségvetést (2004. november 9.). Hiányzik az átgondolt gazdaságpolitika és a prioritások (2005. január 13.). A jelen pályán nem lesz euró 2010-ben (2006. március 8.); 2006-ban közel 10% lesz az államháztartás hiánya (2006. március 8.). A térség leglassabban fejlődő gazdasága leszünk (2006. március 8.). "Kiáltvány" a választások másnapján: strukturális reformokra van szükség, támogatjuk azokat! (2006. március 24.). A reformok szakmai előkészítettsége gyenge, társadalmi elfogadottsága alacsony (2006. június 20.). A kiigazítás nagyrészt bevétel- (adó-)-növelésre épül, nem elegendő a kiadáscsökkentés, strukturális átalakítások kellenek (2006. július 11.). A konvergencia-program lehűti a gazdaságot, a felzárkózási folyamat megtorpan, növekedésre és az egyensúlyra egyszerre kellene figyelni (2006. augusztus 31.). Az UMFT és a konvergencia-program hatásai kiolthatják egymást ("Újra elszúrjuk, csak most jobban!"). Az adóemelések különösen a KKV szektor fejlődését hátráltatják.

Jelzéseink rendre figyelmen kívül maradtak.

A most zajló folyamatok a következő évtizedünket determinálják - egyértelműen rossz irányban. Ma - álláspontunk szerint - a fő probléma nem az, hogy elrontottuk a gazdaságpolitikát, hanem az, hogy újra elrontjuk. Magyarországnak máig nincsen olyan gazdaságstratégiája, amelyet a társadalom és a pártok közösen elfogadnának, és amely kijelöli a haladás irányát.

Mozgástér, lehetséges kitörési pontok:

Ha összevetjük az ország hasznosítható erőforrásait, amelyek az 1995-ös (Bokros csomag) válság idején és ma állnak rendelkezésünkre, világosan kiderül, hogy a mozgásterünk lényegesen szűkebb. Akkor volt egy önálló gazdaságpolitikai pályalehetőségünk, egyszeri forint leértékeléssel, vámpótlék bevezetéssel, csúszó forint leértékeléssel - mára nincs. Annak idején 850 ezer munkanélküli volt az iparilag fejlett térségekben, Magyarország volt a multinacionális cégek befektetési célpontja, a "bezzeg-ország".

Később gazdaságpolitikát építhettünk a belső fogyasztás élénkítésére. Kitörési lehetőség volt a privatizáció, eladtuk a közműveket, ma már alig van "családi ezüstünk".

Ma egyetlen érdemi erőforrás-többletünk van, ez az uniós transzferek halmaza. Ezért nem véletlen, hogy ilyen kemény vita bontakozott ki a kérdésben.

Az Európai Unióhoz hazánkat megelőzően több körben, többen csatlakoztak. E csatlakozások tapasztalatai rendelkezésünkre állnak, tanulhatunk belőlük. Egyszerűsítve fogalmazhatunk úgy, hogy voltak, akik nyertesekké, voltak, akik vesztesekké váltak. A recept egyszerű volt: az ország erőforrásaihoz illeszkedő prioritások meghatározása s ezek következetes végig vitele. Így jártak el az írek a szolgáltatások központba helyezésével - társítva hozzá a Társadalmi Gazdasági Megállapodást. (Persze elvesztegettek több mint 15 évet!) Az osztrákok autóipari klasztert és turizmust fejlesztettek - nagykoalíciós környezetben. A spanyolok Európa turisztikai központjává váltak - 16 évig ugyanazon kormány vezetése alatt. A vesztesnek tekintett görögök és portugálok ezzel szemben "betonba" tették a pénzt, alapvetően infrastruktúrát fejlesztettek. GDP növekedésük 15 éven át 1% alatt maradt, az egy főre eső GDP-jük ma arányaiban alacsonyabb, mint a csatlakozás pillanatában volt. A mai napig nem tudott egyikük sem tartós növekedési pályára állni!

Magyarország 2004 és 2006 között az uniótól kapott források 24%-át fordította közvetlenül gazdaságfejlesztésre (GVOP). A jelenlegi tervek szerint a 2007-2013 közötti időszakban azonban ez mindössze 10% lesz (GOP). Ha ehhez az összeghez számítjuk a turizmusfejlesztést és az önkormányzatok gazdaságfejlesztésre fordítható forrásait is, úgy a kapott pénzeknek összesen 17-18 %-át fordítjuk gazdaságfejlesztésre. Ez tipikusan a görög vagy a portugál példa "másolása". Számokban kifejezve 7 év alatt a kkv szektorba 430-440 milliárd forint jut - ennyi volt egyetlen év alatt az adónövekedés a gazdaságban a konvergencia-program miatt. A kiírási feltételek és a gazdaság duális szerkezete miatt a nagy cégek számára elérhető mintegy 640-650 milliárd Ft nagyobb részt kiáramolhat az országból.

A gazdaságnak áttörésre van szüksége, amelyre az uniós források rendelkezésre állásával megvan a lehetőség, amellyel élni nem csupán lehetőség, hanem kötelesség, felelősség is. Kiutat az jelentene, ha 2007-2013 között jelentősen növelnék a hazai vállalkozások által fejlesztési és beruházási célokra közvetlenül felhasználható uniós forrásokat. Az áttörésre a lehetőségek akkor nyílhatnak meg, ha a növekedés hordozói között ott lesznek a hazai többségi tulajdonú cégek, köztük a KKV-k.

A lecke fel van adva: vagy sikerül az uniós források beforgatása, vagy továbbra is ide-oda csapódik a gazdaság.

A választásokat követően a kormányzat előtt három feladat állt, amelyek sikeres megoldása esetén megindulhatott volna a reál-konvergencia:

a költségvetés összeomlásának megakadályozása,
a strukturális reformok koncepciójának kidolgozása, a reformok beindítása,
az uniós források leghatékonyabb fölhasználása.

Az első feladatot sikerült teljesíteni, de hibás technikákkal. A gazdaság növekedése lelassult, és a lassulás tartósnak ígérkezik. A gazdaság körüli struktúrák átalakítása, a reformok véghezvitele elmaradt, az adórendszer átfogó átalakítása 2008-ban lekerült napirendről.

Meggyőződésünk, hogy strukturális reformok nélkül nem lehet tartós és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, nem javítható a versenyképesség, ezek híján pedig az ország törvényszerűen marad le hosszabb távra. Ezt meg kell gátolni, aminek az a kulcsa, hogy a főbb kérdéseket illetően a politikai erők között konszenzus alakul ki, a gazdaságpolitika pedig ennek rendelődik alá. Erre csak akkor nyílik lehetőség, ha a politika és a gazdaság összefog, a reformokat pedig társadalmi párbeszéd, széles körű együttgondolkodás és együttműködés alapozza meg. Illúzió azt hinni, hogy bármely oldal 2/3-os felhatalmazással képes e probléma teljes körű megoldására. Ez a többség ugyan jelentős lépéseket tesz lehetővé, de hamar elolvadhat. Ezért elengedhetetlen a társadalmi konszenzus! A közmegegyezés tehát közös érdekünk és közös felelősségünk!

Magyarország perifériára süllyedése elkerülhetetlen lesz, ha rövid időn belül nem sikerül néhány meghatározó kérdésben előrelépni, ezek a következők:

Valódi fékek és ellensúlyok kialakítása a politika "szavazatvásárló" gazdaságpolitikai lépéseinek megfékezésére.
Valódi párbeszéd a társadalomban és a politikában.
A közteherviselés átalakítása.
Az európai uniós források nagyobb részének gazdaságfejlesztésre, termelékenység javításra és tartós munkahelyteremtésre fordítása.
Érdemi, szakértelemmel rendelkező, a folyamatokat menedzselni képes kormányzás.
A gazdaság körüli struktúrák, elosztó rendszerek átalakítása a kihívások és a modern európai elvárások alapján:
- kormányzat, önkormányzatok, háttérintézményeik,
- nyugdíjrendszer,
- egészségügy,
- K+F és innováció,
- oktatás, képzés.

Veszélyek

Az ország számára felhasználható forrásokat nemcsak az mérsékli, hogy megtört a korábbi növekedési lendület, hanem az is, hogy a jövedelmek jelentős hányada a globális kihívások miatt nem a hazai gazdaságot finanszírozza.

Egyelőre nem látszik az a mozgatóerő, amely a ma 1,5-2%-kal éppen csak növekvő gazdaságot újra meglódítaná és évi 3-4%-os tartományba kerülne a növekedési ütem.

Az elmúlt 4-5 évben a megtermelt GDP-ből jelentős cserearány veszteséget is (a 30-35 dollár/barrelről 70 dollár/barrel szintre emelkedő olajárak miatt) finanszíroznia kellett az országnak, illetve az exporttöbblet nagy hányadban a külföldi tőketulajdonosok jövedelmét növelte. Ezt mutatja az, hogy az elmúlt három évben tovább nyílt az előállított termék- és szolgáltatás-halmaz (GDP) és a rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem (GNI) közötti olló, a GNI szintje mintegy 8 százalékponttal alacsonyabb a GDP tömegénél.

A GDP és a GNI alakulása

Megnevezés	2004	2005	2006	2007
GDP növekedése	4,9	4,2	3,9	1,3
Cserearány változás miatti jövedelem-kiesés	-0,6	-1,3	-0,9
Cserearány-változással korrigált GDP növekedés	4,3	2,9	3,0
Külföldi transzferek (kapott és fizetett jövedelmek) egyenlegének változása	-0,9	-0,9	-0,9
GNI növekedése (cserearány-változással korrigált)	3,4	2,0	2,1

Forrás: KSH

2008-ban a növekedés motorja továbbra is a külkereskedelem. Az importot meghaladó többletexport azonban várhatóan tovább mélyíti a GDP és a GNI közötti eltérést, és figyelembe kell venni az olajárak szinte folyamatos emelkedésével párhuzamos cserearány-romlást is.

Nem kizárt, hogy a fenti két tényező összesen a 2008-2009-ben elérhető, egyébként szerény GDP növekedésnek akár a felét is "elviszi". A mellékelt tábla azt mutatja, hogy a 2004-2006-os időszakban, jelentős volt a cserearány-veszteség és a dinamikusan növekvő export mellett a külföldi transzferek negatív szaldója tovább romlott. Ez a két tényező ebben a három évben a megtermelt GDP-ből évente átlagosan 1,8 százalékpontot "vett el" - azaz a GDP többletnek tulajdonképpen csak a felét lehetett (volna) elfogyasztanunk, illetve beruháznunk.

A működőtőke állományának növekedése lassulást mutat, azonban nem itt látszik az igazi probléma, hanem abban, hogy az országból kiáramló tőkejövedelmek az elmúlt két évben 20-25%-kal nőttek.

A működőtőke állomány alakulása

Mrd €, %

Megnevezés	2002	2003	2004	2005	2006	2007
Nem rezidensek közvetlen tőkebefektetés állománya	34,5	38,3	45,9	52,4	62,0	66,4
Az állomány éves növekedése	11,3	11,1	19,8	14,2	18,3	7,1

Forrás: MNB

A makroszintű-prognózis változásának hatása

A Pénzügyminisztérium március közepén módosította a makrogazdasági prognózist, alacsonyabb GDP növekedést (2,8 helyett 2,4%), magasabb inflációt (4,8 helyett 5,9%), magasabb keresetnövekedést (5,7 helyett 7,1%-ot) prognosztizál. A következő tábla ad becslést ennek az államháztartási hatásaira 2008-ban.

Mrd Ft

Megnevezés	Bevétel	Kiadás
Infláció - fogyasztási adók emelkedése	25-30
Keresetemelkedés - élőmunka adói-járulékai növekednek	90-100
Nyugdíjemelés (svájci indexálás)		30
Kamatszint emelkedése		50
Összesen	115-130	80
Egyenlegváltozás	35-50

A fenti többlet eredményeként a deficitmutatót tovább lehetne javítani a 4%-os deficit helyett mondjuk 3,8%-os szintet mutatva fel.

Néhány kiemelt makrogazdasági mutató a konvergencia-program 2006. és 2007. évi változatának egybevetése

Megnevezés	2006	2007	2008	2009	2010	2011
GDP növekedése, %
KP 2006. december	4,0	2,2	2,6	4,2	4,3
KP 2007. november	3,9	1,7	2,8	4,0	4,1	4,2
PM előrejelzés			2,4
A kormányzati szektor hiánya a GDP %-ában
KP 2006. december	10,1	6,8	4,3	3,2	2,7
KP 2007. november	9,2	6,2	4,0	3,2	2,7	2,2
PM előrejelzés		5,5	4,0
Adóterhelés (adók és járulékok a GDP %-ában)
KP 2006. december	36,5	38,1	37,8	37,3	37,0
KP 2007. november	37,0	39,1	39,0	38,3	37,6	37,9
Kiadások összesen a GDP %-ában
KP 2006. december	52,0	49,9	47,2	46,6	45,5
KP 2007. november	51,8	50,3	48,2	46,5	45,1	44,2

Megnevezés	2006	2007	2008	2009	2010	2011
A keresetek növekedése
KP 2006. december		6,6	3,8
KP 2007. november		7,5	5,7
PM előrejelzés			7,1
Fogyasztói áremelkedés
KP 2006. december	3,5	6,2	3,3	3,0
KP 2007. november	3,9	7,9	4,8	3,0	2,9	2,8
PM előrejelzés		8,0	5,9
Államadósság a GDP %-ában
KP 2006. december	67,6	70,9	71,3	69,3	67,0
KP 2007. november	65,6	65,4	65,8	64,4	63,3
2008. áprilisi notifikáció		66,0	66,6
Munkanélküliség
KP 2006. december	7,3	7,5	7,4	7,3	7,2
KP 2007. november	7,5	7,3	7,3	7,2	7,1	7,1
2008. I. negyedévi tényadat			8,0

	2003.	2004.	2005.	2006.
GDP	18 941	20 717	22 055	23 757
A külföldi munkavállalói jövedelmek egyenlege	6	0	-5	5
EU-nak fizetett adók és kapott támogatások egyenlege	-	42	77	118
Külföldi tulajdonosi jövedelmek egyenlege	-956	-1 261	-1 373	-1 827
GNI	17 991	19 498	20 754	22 053
GNI a GDP százalékában	95	94,1	94,1	92,8